A harmadik generáció
Az utóbbi időben, mondjunk jótékonyan hónapokat, hogy ne kelljen elmúlt években számolni, valahogy kezdett rajtam erőt venni a csalódottság. Jöttem-mentem mindenféle rendezvényekre, igyekeztem olyan embereket hallgatni, akik magukat értelmiségiként aposztrofálva elvárhatóan szakértelemmel és felvilágosult módon (értsd a szó klasszikus értelmében; aki gondolkodni mer) néznek maguk köré, hogy aztán valami előremutatót tudjanak mondani nekem, de az a szomorú helyzet, hogy gyakrabban fáradtam hiába, mint sem. Miről beszélek? Mondjuk hívjam ezeket az eseményeket értelmiségi rendezvényeknek. Nem mindegyiket hívják így, igaz, de nem az elnevezés, hanem a szemlélet foglalkoztat. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis ismétlődő sémába botlom - nem együtt gondolkodó, mások véleményére nyitott,…
Teljes poszt