A magyar nemzet

Szerző:  Luczifer   Kategória:  ,      2 éve      4214 Views     4 hozzászólás  

A képen az Aranybulla, a magyar történelmi alkotmány legfőbb alkotóelemének 1972-ben állított emlékműve. Ez az oklevél közel 800 évig szolgálta a magyar társadalmi rendet. Támaszték, óvó, teremtő erő. Volt/van, aki a fennmaradásunk biztosítékát látja benne – okot a büszkeségre. Volt/van, aki nem vesz benne mást észre, mint kevesek kiváltságát és sokak nyomorúságát. Az ő szemükben – béklyó. Mindenesetre cipeljük.

Egy lány mesélte – már írni, olvasni tudó cigánygyerekekkel játszott, lapokat hajtogattak, rajzoltak, amikor gondolt egyet s cigány szavakat vetett papírra. A szemek kikerekedtek, az állak leestek, döbbenet, ámulat, boldogság. A gyerekek nem hittek a szemüknek, hogy ilyen van. Nem hitték el, hogy az ő szavaikat is le lehet írni, és ha valaki leírja, azt a másik el tudja olvasni. Nem akarták elhinni, hogy a cigány ugyanúgy egy nyelv, mint a magyar és nem csak beszélni lehet, de a szavait le is lehet írni. Ők ugyanolyanok, mint bárki más ezen a világon. Felismerés, hitetlenség, döbbent boldogság. 

1. Mi a magyar nemzet?
A dolog – a dolog története. De mi egy dolog története? Ami megtörtént? Amire emlékszünk? Amire a hivatásos történész emlékszik? És amire nem emlékszik? Amire senki sem emlékszik? Az nem volt? És mi van azokkal, amik sose voltak, de emlékszünk rájuk? Amik bennünk élő múltként irányítanak anélkül, hogy valaha is lettek volna? A múlt és emlékezet. Melyik a dolog története, melyik adja az önazonosságunkat adó minőséget? Miből lesz a magyarok története, amivel azonos a magyar nemzet?
Máshonnan ugyanoda. A magyar nemzeti identitás, a nyelvi közösségen és a kollektív emlékeken alapuló kulturális teljesítmény. Stimmel. Az Én-azonosság / a nemzettel való azonosulás nem természeti meghatározottságú, nem a vér, nem a faj, nem a származás függvénye, mert nem lehet az. Nem azért, mert a magyar ilyen, hanem azért, mert az ember ilyen, mert az ember nem pusztán természeti lény, minőségét nem lehet a természetből, a vérből, a származásból levezetni. Se a magyart, se mást. Akkor sem, ha maga az identitás úgy tekint magára, mint természetként adottra, mint természeti / isteni produkcióra és akkor sem, ha az ember egész életén át azt érzi, hogy mindig és minden változtathatatlan örök dolog körülötte, hogy alakíthatatlan kényszerpályán, vagy felülírhatatlan erkölcsi nyomás alatt él. Hiába a képzet, hiába a tapasztalat, akkor sem természeti, akkor is szabad, mert akkor is lehetne más minőség, ha a minőség sohase változik. A mókus identitása más, ő csak egyféleképpen lehet mókus, akárhol, akármilyen mókusokkal is éli az életét. Ő csak mókus lehet, ahogy mókusok voltak a felmenői és mókusok lesznek leszármazottai. Mert a mókus életében nincs a szabadságot adó befejezetlenség. A mókus befejezett állat. Az ember befejezetlen s csak a maga alkotta kultúra tesz majd befejezetté akkor, amikor maga magának meghatározza, hogy ő kicsoda. Ezért az ember szabad. Ez nem az jelenti, hogy az önmeghatározásoknak, ne lennének okai, hanem azt, hogy miközben az okok hatnak, nem határozzák meg a magát a minőséget. Ott mindig vannak alternatívák. Van választási lehetőség. Mindig lehetne másképpen is. A nemzet ezért a szabad ember kulturális kreációja. És csak az. Ettől nem lesz se értéktelenebb, se értékesebb, mintha a vér derivátuma lenne; de emberibb, felelősséggel telítettebb. Nemcsak a magyar, mindegyik.

2. A magyar elindul
Az, amiről mi úgy szoktunk beszélni, hogy magyar nemzet az egy bő 200 éves képlet. Ez az idő bőven meghaladja a hétköznapokban belátható időtávot, az embernek bőven sok ahhoz, hogy úgy tűnjék ez a 200 év a világ örök rendje, mindig így volt és mindig így lesz, jóllehet ez az idő a nemzeti kultúra kialakulásának szempontjából alig több, mint a formálódás pillanata. A story éppen csak elkezdődött. És akkor nézzük a kezdetet.

3. Nagy élmények, nagy inkonzisztenciák
3.1. Birodalmi racionalitás – társadalmi frusztráció
Magyarország, 1784. május 11-e. 2. József a latin helyett a német nyelvet teszi hivatalossá. A rendelet értelmében a kihirdetést követő fél év múlva a főkormányszékek kötelesek a német nyelvű ügyintézést bevezetni. A vármegyék és az igazságszolgáltatás 3 évet kaptak, hogy áttérjenek a német nyelvű ügyintézésre. A nyelvrendelet értelmében az iskolai oktatásban és a papnevelésben a főtárgy a német nyelv lett. Ami a birodalmi adminisztráció szempontjából kívánatosan racionalitás, az a társadalomnak botrány. Az ellenállás hatalmas. Minden oldalról.
Ez az, az idő, amikor Európa népei nemzetekké válnak, amikor az európai felvilágosult korszellem a nyelven építkező szerkezeteket, a nemzetet helyezi a központba. A folyamatot szolgálva az állam szerepe lényegi változásokon megy át. A hatalomgyakorlás szerepköréhez felveszi az erkölcs és a lelkiismeret vezérelte szekularizált embert patronáló intézmények vadonatúj feladatait. Magyarul a hatalomközpontú állam a kultúrállam feladatköreivel bővül. A folyamat lényegi eleme a nemzet nyelve. Akiké a nyelv, azoké a nemzet /  a társadalom, akik a nemzet hierarchiájában meghatározó helyet küzdenek ki maguknak, azoké a hatalom. Jó tanács – aki sikeres akar lenni, annak ezt tudomásul kell vennie. Aki ezt jól csinálja, abból lehet valaki, aki nem, az, az élet peremén találja magát. 2. József hiába volt uralkodó, hiába hozott közel tízezer rendeletet, az  életműve alig lett több, mint egy szép próbálkozás. De ami megmaradt az viszont szépnek is maradt.

3.2. Progresszív gondolat – retrográd szerkezet
A magyar felvilágosodás a nyugati szelektív adaptációja. Ami válogat az a magyar társadalom szerkezete. Nálunk a felvilágosodás hordozója a magyar nemes, aki esküszik a Társadalmi Szerződésre. Tetszik neki, hogy a hatalom végső birtokosa a nemzet, az is tetszik neki, hogyha az uralkodó nem teljesíti a kötelességét, akkor a nemzet elzavarhatja. 2. József és 2. Lipót idején ez volt az ország vezetőinek az álláspontja – az alkalmatlan uralkodót elzavarhatja a nemzet. Katica pötty az ügy hátán, hogy ott és akkor a nemzet alatt magukat értették, az adót nem fizető, privilegizált, a törvény előtt kiváltságokkal bíró, a politikai jogokat kizárólagosan birtokló nemesi rendet, akiknek ehhez illően az volt a fejükben, hogy ez istennek tetsző, a magyar természetnek megfelelő állapot. És ez nekik jár. Mert erre egyedül ők érdemes lények. Mert az ő eleik vérrel szerezték meg a hont, mert ők vérrel adóztak, mert ők az élcsapat, akik a védik, fenntartják a hazát, a Szent Koronát a …, mert …mert … és akkor tessék valami hasonló fennkölt vagy igaz, vagy nem szöveget idegondolni, valami olyat, amit az nyugati felvilágosodás épp most küldött a semmibe.
Nálunk a felvilágosodás hordozói nem igen akartak nemzetet építeni, és akik úgy-ahogy nemzetet akartak építeni, azok elutasították felvilágosult Európát. A 2. József németesítésével szembefeszülő nemesek nem a magyarért, hanem a maguk nyelvéért, a latinért küzdöttek. A nemesek elit körei ellenezték ugyan az elnémetesítést, de ezzel szemben nem az anyanyelvet, hanem latint ajánlották. Ez az ötlet blokkolta az új európai fő sodorhoz való csatlakozást – a nemzetépítést, de ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a nemesek favorizálta latin nem egyszerűen egy privilegizált csoport nyelve volt, hanem kapocs Európához. A magyar nyelv erre a teljesítményre teljességgel alkalmatlan és különösen alkalmatlan volt ott és akkor. E hátrányoktól függetlenül a magyar nyelvnek megvoltak nemesi patrónusai is, igaz csak kevesen, de ez nem lett volna a baj, a baj az volt, hogy ők a nemesek kevésbé művelt, a kevésbé felvilágosult rétegeiből kerültek ki. Ha ők írják a jövőt, Magyarország egy koszos-poros-sáros zárvánnyá lesz Európa szívében. Igaz, van nemzet! Ha nem ők írják, akkor előfordul, hogy a magyarok nem egyszerűen kapcsolódnak Európához, hanem feloldódnak benne. És nem lesz nemzet!

3.3. Habsburg csárdás
Nézzük a partner oldalt, a birodalmat. A 18-19 század fordulója 1. Ferenc kora. Őfelségének megvolt az uralkodáshoz való esze. Kell a rendőrség, kellenek a besúgók, de kellenek a perspektívák is. 1. Ferenc a feudális rendet óvó konzervativizmusa tetszett a forradalmak miatt aggodalmaskodó magyar nemességnek. Nem voltak kíváncsiak a forradalmakra, a magyar nemesek nem akarták az udvarházaikat, a kúriáikat, kastélyaikat felgyújtva látni. 1. Ferenc ebben partner volt, ugyanakkor megvalósította a régi álmukat, miszerint az uralkodó tiszteli a státuszukat és miközben szép magyar huszáregyenruhában jelenik meg közöttük, magyarul szól hozzájuk. Jó ezt látni, hallani! Ez lehet a mi Társadalmi Szerződésünk! 1. Ferenc szerette a hatalmat magánál tartani, de közben megértette az idők szavát és a magyar uralkodó rendek óhaját is. 2. József uralkodását követően több, a magyar nemesi rend felé egyezkedő lépést tett, többek között a magyar nyelv használata terén. Az 1792. évi VII. törvénycikk a magyar nyelv emancipációját vetíti elő – „ … a magyar nyelv tanítása ez ország határai között ezentúl rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belül csak olyanok nyerjenek, akik egyéb, rendesen elvégzett tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is igazolni tudják.”

4. A múlt kitagad – de ez nem igazán érdekel senkit
A magyar társadalom tisztában volt ezekkel az ellentmondásos viszonyokkal, ezekkel a kockázatos alternatívákkal, de nem ez nem bénította le, nem ezzel vacakolt, hanem elkezdte élni a maga új nemzeti létét. Élt és élni akart. Létrehozta azokat a közösségi intézményeket, kereste azokat a közösségi élményeket, amik egy nemzeti lét alapját adhatták. Boldogan. Önfeláldozóan. Sete-sután. Lenyűgözően. Megtanul magyarul írni/olvasni. Verset írni. Irodalmat, művészetet teremteni. Megtanul magyarul szöveget alkotni, hallgatni, érteni. Megtanul tudományt művelni. Megtanulja saját magát a saját hajánál fogva kirángatni a fényre. Intézményeket alapítani. Színházat csinálni, nézni. Mai szemmel borzalmasa produkciók, de ők nagyon élvezik! S jönnek a Széchenyik, jön József nádor, minden épül, szépül, és minden magyarul nemzetiesedik. Még a Törvény is!
Az Úr 1805. évében egy tabáni viskóban a volt pálos szerzetes, Virág Benedek asztala fölé görnyedve, feszülten dolgozott. Az Aranybullát, a magyarok történelmi alkotmányának legfontosabb latinul írt fogalmazványát ültette át magyarra. Erről eddig a magyarok hallani éppen hallhattak, de magyarul nem olvashatták. Maga a szöveg alig több, mint egy oldal, de a szöveg fordítása mégis aligha túlértékelhető  Majd hatszáz éven át ez az okirat volt hivatva a magyar történelmi alkotmányosságot biztosítani. Majd hatszáz éven át erre esküdtek a királyok és az Aranybullára mutatva kiáltották – A magyar nemzet szabad! Értsd az országlakosok 5%-a szabad! Ha a szabad királyi városok polgárait is idevesszük, akkor 10%.  A többiek? Vegyék tudomásul ez a történet nem róluk szól. Örüljenek, hogy lehetnek! Gürcöljenek! Majd szólunk, ha kellenek. Ez a nemezt a nemeseké. Majd hatszáz éven át ez az okirat magyarul nem volt olvasható! Senkinek se hiányzott. 1805 tavaszán Virág Benedek lefordítja. A tett történelmi. Ezt ő hasonlóképpen gondolta. „Nem vala szándékom eleinten közrebocsátani ezen kis munkát, mely deák nyelven a két magyar hazában közel hatszáz esztendőtől fogva ismeretes; sőt érdeme szerént tiszteletben is tartatik. De elgondolám: aminek írása nekem kedves volt, annak olvasása sokaknak talán nem leend unalmas, jelesben azért, mert anyai nyelven jelenik meg, mely édesebb szokott lenni minden idegen hangnál.”
A 19. század úgy kezdődik, hogy a magyar történelmi alkotmány elindul a magyarok felé. A magyarok úgy érezhetik, hogy megemelték őket. Esetleg úgy, hogy magyarul megmondták, hogy megértsék – nem vagytok a csapat tagjai. De ezzel nem foglalkoztak, vagy, ha igen mi nem erre emlékezünk. Elvagyunk foglalva a nemzet születése feletti örömmel. Evangéliumi idő. Tralala.

6. A boldogság sárkányfogvetemény – de ez se érdekel senkit
Az anyanyelv használata mámorító, a közösségformáló identitást adó ereje elképesztő. Az ember nem is érti, miért kellett erre ennyit várni? Nem nekünk, hanem általában. A szerkezetek, a státuszérdekek ezerféle számítás mentén állítják egymással szembe a társadalom tagjait, de a nyelv nem. A nyelv kohézió. Az összetartozás élményét nyújtva felülírja az érdekellentéteket és a közösség tagjait páratlan hatékonysággal juttatja a csoporttöbbletet hozó együttes élményhez – a sikerhez. És a siker nem csak emancipál, de vonzóvá is tesz. A „magyar vagyok” az identitás alapja lesz annál is, akinek ez pár éve még az eszébe se jutott volna. Korábban, ha valakitől megkérdezték, minek tartja magát azt válaszolta, nemes vagyok, jobbágy vagyok, városi polgár vagyok, katolikus vagyok, protestáns vagyok, pravoszláv vagyok. A kérdezett beszélt valamilyen nyelven, emlékezett valamilyen történelemre, de magamagát státuszokban és vallásokban határozta meg. A 18./19. század fordulóján az önmeghatározás terén a státuszt, a vallást beelőzi a nemzeti identifikáció. Pompás pillanatok, amik a holnap viszályait hordozzák, hogy mondjam a rosszt hírt is. A nemzet páratlan hatékonysággal hozza a közösségi élményt, az eufóriát, majd páratlan hanyagsággal kezeletlenül hagyja a képlet hiányosságát; a felsőbbrendűség tudatot, a kirekesztést. A nemzet tudniillik kirekesztő, a tőle különbözőekkel konfliktusban élő képlet. Képes növekedni, de a növekedése alapvetően asszimiláción alapul. Pusztítva nő. Hiába hirdet mást, hogy ő nem ilyen, csak a másik, amit mond az nem lesz igaz. Mert erre képes. Nemcsak a magyar, mindegyik. A magyar esetében azonban rontja a helyzetet, hogy a nemzetfejlődésünket megelőzően a társadalom nem ment át az abszolút állam egyenlősítő tréningjein, mert a magyar nemzetet az idegen birodalom / zsarnokság hívja életre, az idegenként kezelt államnak ellenszegülő erő kreálja. Ebben a folyamatban pedig a nyugatival szemben nem volt ismert és főleg nem elismert az egyenlőség, a tolerancia. Ezek egyszerűen kimaradtak. Vannak egyformaságok, ami a panaszban, a lázadásban, a honfibúban, stb-ben öltenek testet, de nincs egyenlőség, ami a mindenki alattvaló, mindenki adót fizet és mindenki befogja a száját szituációban öltött volna testet. Ennek az „ellenállós” konstellációnak ezért más a kimenetele, mint nyugaton, ezért itt nem lesz egyenlőség. Tiborc is, Bánk is panaszkodhat, de csak Bánk cselekedhet. Nehéz lesz így forradalmakat csinálni! Az Aranybulla, a történelmi alkotmány legfőbb alkotóeleme 600 évig szolgálta a társadalmi rendet. Azok teremtették a nemzetet, akiket ez a törvény teremtett. És ők a maguk arcára teremtették. Felemelt bennünket, de ő lesz a sírásónk is – aggódunk ma borúsan, úgy magyarosan. De bármi, bármikor megtörténhet! – válaszolnak a kor szereplői. A felvilágosodás talajáról.

P.S.
Amikor a nemzetről írok, az nem csak a magyar nemzetre vonatkozik, hanem általában a nemzetre. Nem a magyar nemzet a sárkányvetemény, hanem a nemzet – Európa nemzetei. Akiknek ezzel bajuk van, azoknak két világháború és most az Európai Unió válságát ajánlom tanulmányozásra. A nemzet felemelt bennünket és a nemzet lesz a sírásónk – ismétlem magam. Van posztindusztriális, van posztmodern, nekünk posztkommunista, van mindenféle “poszt” , mint a búcsúban, de posztnacionalizmus az nincs. Pedig kéne.

A szerzőről  

Mindig ugyanazt.