Címke archívum:szabadság

A vagonok csendje, avagy az identitás újratervezése

Ez a könyv – Lágerek népe L.– egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet” adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az…

Teljes poszt

---

Élet luxuskivitelben

Esszét írni jó. Csak esszét írni jó. Emlékeztetőt, jegyzőkönyvet, fellebbezést, programajánlatot – akármilyet – írni nem jó. Mérlegbeszámolóhoz kiegészítő mellékletet se jó írni. Kérelmet, feljelentést, szerződést, keresetlevelet, pályázatot írni ugyancsak nem jó. Jelentést se. Esszét, azt jó írni. Észrevételt nem. Határozatot se lehet nagy öröm írni, de ezt csak gondolom. Az esszé és a többi említett műnemben közös, hogy aránylag rövidek, szerény alkotói kitartást igényelnek és egyaránt az a céljuk, hogy rendet láttassanak a kaotikus világban. Azzal, hogy láttatnak valamit. Nem feltétlenül azt, ami van, úgy, ahogy van, de valamit abból, ami mégiscsak van, úgy, ahogy akár lehetne is. Legalább…

Teljes poszt

---