Kárhozat
Oldalra nézett. A szerkezet lassan, keserves hangot adva megállt, az ajtó kinyílt. Előtte a régen létező, félt kortalanság. Hófehér márvány albínóházak, rajtuk alvadt vérszínű lobogók. A levegő porszáraz, zihált, nehezen lélegzett. Az ablakokon szakadt függönyök. Az erkélyen elegáns szabású, tengerkék öltönyben egy férfi. Tartása magabiztos. A halvány csíkos inge nyitott, fején panamakalap. Alulról nézett rá felfelé. Mellette egy didergő Monroe-szőke fáradt nő. Őt felülről látta lefelé. Nem hallott mást, csak a saját lépteit. Fények és árnyak. Túlnan egy bérház néptelen udvarán poroló s egy ottmaradt horganyzott vödör, a körfolyosó vaskorlátján szürkére száradt virág. Elhagyott épületek, bedőlt falak, beszakadt tetők, üres terek,…
Teljes poszt