Civilek. Abrakadabra

Tüntetésre hívnak. Kiállnak. Beszélnek. Mit beszélnek, bibliatónusban felszólítanak. Szervezkedjetek! Átoktónusban meg kiközösítenek. A pártokat a vérpadra! Abrakadabra! 25 év munkája. Kuka. Zagson. Majd ők. Abrakadabra! Mint Kőmives Kelemen a nejét, a MostMi civiljei a MostMi születése előtt már regnáló pártokat dobnák a tűzbe, hamvaikat pedig az új köztársaság építőköveit kötő habarcsba kevernék. Ja, nem, nem ők, ők nem lépnek a be a kőműves céhbe. Lesz közéleti webfelület is, tippem szerint két „igaz” (igaz=MostMi) civil ajánlásával lehet majd regisztrálni, csakhogy a feudáltipikus ornamentika nem maradjon el. Egyszer lesz ilyen webfelület, de még nincs. A MiÚjOrszágunk építése csúszik. Ez vadiúj. Abrakadabra!

Állva elalszom a szónoklatokon. Álmomban házat látok. Úgy negyedszázados. Az ajtónál nem stimmel valami. Ki-bejárnak rajta a tolvajok, fosztogatnak, megfélemlítenek, kirekesztenek. A ki-bejáró tolvajok ellen ajánlják, építsünk új házat – így a civilek. Ők maguk nem vállalnak kőműves munkát, de az eddigi kőművesek nem építhetik! Nem lenne elég ajtót cserélni? – kérdem. Lehet, hogy elég az új ajtó. De! De az ajtókészítők és az ajtószerelők egytől egyig hitelüket vesztett alakok, nem készíthetnek új ajtót, nem is javíthatják a régit. Rendezzünk konferenciát ajtókészítésből, a konferenciatapasztalatokból meg készítsem el magam az ajtót – szól a civilhang. Nem elég, ha zárat cseréltetünk a lakatossal, riasztót telepíttettünk a biztonsági céggel, a lopott holmit meg felkutatja a rendőrség? – kérdem én.

Új ország?