Hómanról háromszor; először utoljára és soha többé

Szerző:  Luczifer   Kategória:       3 éve      1387 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Szoborügyben tele van a micsodám. Ha megmondom, hogy mi a micsodám, ami teli van, akkor megint letilt a facebook.

Közbevetés
Kiskamaszként elvittek Rómába a Piazza Navonára, ahol a pápa akkori testőrparancsnoka egy bizonyos Filippi család – famiglia Filippi lásd Dante Divina Commedia vége fele – kései leszármazottja mesélte a legendát, miszerint itt, a minden idők legszebb terén a Bernini formázta szökőkút Nílus alakja azért szorongatja a fátylat, hogy ne kelljen látnia a mellette álló templomot, a konkurens és ellenlábas Borromini építette Chiesa di Sant’Agnese in Agone -t. Röhögtem. Tetszett. No, de ezzel nincs vége. A szökőkút másik, a Rio della Plata-t szimbolizáló alakja, azért tartja rémülten magasban a kezét, hogy védje magát a percek kérdése és összedűlő épülettől. Nekem, a kispesti kölöknek ez pláne tetszett. Röhögtem. Mutogattam. Imponáltak az urak. Az alkotásaikról ne is beszéljünk!

Javaslat
Hagyni kéne ezt a Hóman vétót a francba s igényelni Székesfehérvárott pár négyzetméter földet, ahova le lehetne rakni valami választ. Az idő múlik és jönni fog egy suhanc. Ő az érdekes. Nem mi; ő. Nem lehet korunk hagyatéka egy visszavonó határozat. Egy bürokratikus aktus a levéltárban. Mit lehet azzal kezdeni? Mire példa? Lehet, hogy a mai tiltakozás erősíti a mai identitást, bár ezt is kétlem, de abban viszont biztos vagyok, hogy nem teremt kultúrát. Nincs perspektívája. Nem beleragadni a konfliktusba, hanem újra és újrafogalmazva alkotni – szublimálni. Ebből lesz kultúra. Ami véd. Ez adható tovább. Ami védelem. A határozatok elévülnek, hatályon kívül helyezhetőek és – ha egyik se következik be – kiselejtezik őket. Nem örökség.

P.S.
Nem lesz nagy sikerem. Már a pesti angyalosnál is leszóltak.

A szerzőről  

Mindig ugyanazt.