Author Archives for Izabella

Választott valóság

  8 éve      2288 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Az ember hatalommal bíró lény. Nem pusztán arra gondolok, amit a homo sapiens általában hinni szeret, vagyis hogy hatalma van a világ, a természet, esetleg más emberek felett, hiszen számtalanszor bebizonyosodik, hogy ez a hatalom képzelt és esetleges. Inkább arra, hogy saját magán van hatalma. Az ember gondolkodó lényként önnön valóságát választja meg; azt gondol az őt körülvevő világról, amit akar, ami neki tetszik, amiben biztonságot talál. Láthatja az őt körülvevő mindenséget szépnek vagy csúnyának, ésszerűnek vagy ésszerűtlennek,  logikusnak vagy szürreálisnak, igazságosnak vagy igazságtalannak, színesnek vagy fekete-fehérnek. Mindegy, mert az önmagunk számára teremtett valóságok közös vonása az egyenértékűség. A festményben,…

Teljes poszt

A pokol közepe

  8 éve      2114 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Tegnap egy barát jóvoltából abban a szerencsében volt részem, hogy az itteni első vetítésen láthattam Nemes Jeles László filmjét, és hallgathattam végig aztán egy beszélgetést a rendezővel, illetve a film egyik producerével, Sipos Gáborral. Az elmúlt hetek-hónapok díjai miatt nagy volt bennem a kíváncsiság a filmmel kapcsolatban. Persze az ember ilyenkor nem tudja levakarni magáról azt, hogy rögtön elvárásai is legyenek, már csak a téma miatt is, mégis igyekeztem ezeket a szorongó elvárásokat háttérbe szorítva egyszerűen kíváncsinak maradni. Ez a pokol közepe, mondta Nemes László rendező a film utáni beszélgetés legelején, és ennél egyszerűbben talán nem is lehet meghatározni azt, amit…

Teljes poszt

A harmadik generáció

  9 éve      2292 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Az utóbbi időben, mondjunk jótékonyan hónapokat, hogy ne kelljen elmúlt években számolni, valahogy kezdett rajtam erőt venni a csalódottság. Jöttem-mentem mindenféle rendezvényekre, igyekeztem olyan embereket hallgatni, akik magukat értelmiségiként aposztrofálva elvárhatóan szakértelemmel és felvilágosult módon (értsd a szó klasszikus értelmében; aki gondolkodni mer) néznek maguk köré, hogy aztán valami előremutatót tudjanak mondani nekem, de az a szomorú helyzet, hogy gyakrabban fáradtam hiába, mint sem. Miről beszélek? Mondjuk hívjam ezeket az eseményeket értelmiségi rendezvényeknek. Nem mindegyiket hívják így, igaz, de nem az elnevezés, hanem a szemlélet foglalkoztat. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis ismétlődő sémába botlom - nem együtt gondolkodó, mások véleményére nyitott,…

Teljes poszt

Múzeumpedagógiai szemle

  9 éve      2828 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Emlékezni sem könnyű, de felejteni olykor lehetetlen. Különösen lehetetlen felejteni, ha olyan emlékekről beszélünk, amelyek  történelmi jelentőségüknél fogva fájdalmasan időtlenek és időszerűek tudtak maradni sok-sok éven keresztül is. De lehet-e emlékezni arra, amit nem ismertünk? És ha igen, ki segít nekünk ebben? Optimális esetben az emlékezetnek léteznek intézményesült keretei; olyan múzeumok, levéltárak, emlékiratok, forrásgyűjtemények, archívumok, melyek bárki számára hozzáférhetővé és érthetővé teszik ezeket az emlékeket. Nem annyira optimális esetben a meglévő kereteket (olykor igen drága, igen tolakodó keretekre kell most gondolnom sajnos), nem sikerül élő emlékszövettel kitölteni, csak csillogó szalmával, vagy rég megunt sztereotípiákból barkácsolt emlékutánzatokkal. Ma Magyarországon sokan igyekeznek emlékezni,…

Teljes poszt

Ki vagyok én?

  9 éve      15858 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Ha az ember beleolvas az elmúlt hét internetes megnyilvánulásaiba, joggal tűnhet úgy, Európa egzisztenciális válsággal küzd. Kivel azonosuljak, és kitől határolódjak el? Milyen értékek mentén jelölhető ki az én határa? És mégis melyik lehet, legyen az a közösség, akihez én tartozni szeretnék? Ki kivel tartozik össze, érez együtt vagy azonosul? Ki vagyok én? És kik vagyunk mi? Je suis Charlie. Állította magáról nemére, vallására, nemzetiségére való tekintet nélkül  sok száz, talán sok ezer ember is az elmúlt napokban. Aztán vasárnap délután Párizsban százezres tömeg vett részt a terrorizmus elleni nemzetközi megmozduláson, az úgynevezett "köztársasági menet"-en.   Nous sommes Charlie. Gondolta,…

Teljes poszt

Légüres térben

  9 éve      2131 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

A Nyitott Bíróság elnevezésű programsorozat keretében pénteken délután Pécsett is bemutatták Hajdú Eszter: Ítélet Magyarországon című dokumentumfilmjét. Magát a programot egyébként az Országos Bírósági Hivatal indította annak érdekében, hogy a középiskolás fiatalok minél többet tudjanak meg a magyar igazságszolgáltatásról, így a diákok előadásokat hallgathattak meg bíráktól a bíróságok működéséről, büntetőtárgyalást látogathattak, illetve elvitték őket a helyi büntetésvégrehajtási intézetbe is. A tavalyi (diák)résztvevők számára a dokumentumfilm vetítése volt a program záróakkordja, de azt hiszem, ez most egy olyan végszó volt, ami után még sok beszélgetésre lesz szükségünk mindannyiunknak. Mint ahogy az ismert talán sokak számára, a fiatal rendezőnő független dokumentumfilmje a magyarországi…

Teljes poszt

Az babonák ellen való orvosság

  9 éve      8170 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Írhatnám, úgy is, hogy Ne bántsd a magyart, de  annyira azért nem akarok Zrínyi nyomdokain járni, mert tőlem ugyan nem áll távol Szigetvár, (megjegyzem, Mohács se,) manapság mégsem lehet olyan egyszerűen kitörni sehonnan, hacsak nem hívod helybe mindjárt az egyik éppen szólásszabadság-harcot folytató tévécsatornát. Szóval nem törünk ki, inkább ácsorgunk itt talping nemzeti páncélban a hülyeség és a babona sokméteresre erősített várfalain belül.  Ácsorgunk, és rohadtul unjuk magunkat. Szomorú, tudom, de nekem tényleg úgy tűnik, az utóbbi néhány évtizedben  nem történt idebent semmi lényeges. Vedeljük a mindenféle hungarikumokat, tömjük magunkba a nagy magyar fehér kenyeret meg a kolbászt, bár az…

Teljes poszt

Emléktúra

  9 éve      4328 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Az emlékezés szabadulás, mondta állítólag egy Báál Sém Tov nevű bölcs rabbi, és bár mi magunk nem szabadulást kerestünk, évek óta az volt a tervünk, egyik kedvenc írónk, Bächer Iván mondatait egyszer majd kiszabadítjuk a könyvlapokból egy séta erejéig, és megnézzük mindazt a saját szemünkkel is, amit az övén keresztül már ismertünk. Mentünk hát vidékről Budára Újlipótvárosba, és ha már  mentünk, akkor mentünk, amikor másra is lehetett emlékezni egy csillagos házakat bemutató sétán. Talán nagy volt a kontraszt a félreeső utcák és belső udvarok csendességéhez képest, de nekem túl zajos, túl zsúfolt volt a Pozsonyi Piknik. Tudom, az…

Teljes poszt