Választott valóság

Az ember hatalommal bíró lény. Nem pusztán arra gondolok, amit a homo sapiens általában hinni szeret, vagyis hogy hatalma van a világ, a természet, esetleg más emberek felett, hiszen számtalanszor bebizonyosodik, hogy ez a hatalom képzelt és esetleges. Inkább arra, hogy saját magán van hatalma.

Az ember gondolkodó lényként önnön valóságát választja meg; azt gondol az őt körülvevő világról, amit akar, ami neki tetszik, amiben biztonságot talál. Láthatja az őt körülvevő mindenséget szépnek vagy csúnyának, ésszerűnek vagy ésszerűtlennek,  logikusnak vagy szürreálisnak, igazságosnak vagy igazságtalannak, színesnek vagy fekete-fehérnek. Mindegy, mert az önmagunk számára teremtett valóságok közös vonása az egyenértékűség.

A festményben, a fényképben, a leírt szóban elmondott, megosztott világok mindegyike az alkotást létrehozó ember önazonos világa, amin a sajátunkat számon kérni nem nagyon érdemes. Bármennyire is meglepő (vagy sem), számomra egy nyári nap fekete-fehér, mert ez az én választott valóságom. Se jobb, se rosszabb, mint másé.