Egy csóka-lak margójára

Rádióadásban agyonvert nyúl, iparszerű állattenyésztés és vágóhíd, emberek kilakoltatása…
S ilyen képek után jövök néhány belvárosi csókapár elűzetése miatti sirámommal. Él vagy hal néhány csóka? Senkit nem érdekel.
Mégis… Ismerőseim voltak.
Ezért a budapesti Ferenciek tere 4. sz. alatt egykor volt csóka-lak emléktábláját ezennel itt, virtuálisan kiszögezem. Az emléktábla kerete a mindennapos közöny, önzés és nemtörődömség. Itt áll a virtuális, mindent elnyelő fekete-lyuk peremén, s máris sodródik lefelé…
Az emlegetett ház harmadik emeletének magasságában, az erkélyt tartó konzolban évtizedek óta csóka-lak lehetett. A belváros utolsó csókaodúja volt itt. A Blaha Lujza téren is volt még néhány éve egy nagyobb tanya, de egy épületfelállványozás után onnan is eltűntek a madarak. A Ferenciek terén lakó csókáknak néhány évig hetente két napon, s a két nap néhány óráján át szomszédja voltam. Épp ráláttam irodai székemből odújuk konzolba vájt bejáratára, ki-bejártak ott, mediterrán habitussal röpdöstek és csacsogtak. Husky kutyákhoz hasonló világos szemük jól látható volt, ha közel mentem az ablakoz és onnan figyeltem őket.
A néhány évnyi szerencsés szomszédság után, egy március eleji napon elhűlten láttam, hogy a csóka-lakos házat felállványozzák. A csókákat nem gyötörte balsejtelem, közelről nézegették az állványokon közlekedő munkásokat, s lankadatlan energiával hordták csőrükben a fészekaljba való újabb és újabb ág-bogakat. Sajdult szívvel követtük repdesésüket.
Hiába való volt a lakóknak írt felhívás a belváros utolsó csóka-lakjának megmentéséért. A madártani egyesület hiába próbált a közös képviselőre hatni. A felújítást végző munkások is hiába ötleteltek, miszerint a felújított konzolon talán lehetne egy kerek lyukat hagyni, amin továbbra is ki-bejárhatnának a csókák…
Egy áprilisi napon elkezdték bontani az odúként szolgáló díszes-romos erkélykonzolt, s épp a tojásrakás időszakában, megkezdődött a kilakoltatás. A szülőpár zaklatottan repdesett. Lehúztuk a redőnyt, hogy ne lássuk. A munkások négy tojást adtak be az ablakon, ezek az Állatkert keltetőjébe kerültek. A volt odú bejáratát hungarocellel tömték be, hogy újabb tojásokat ne tudjanak odarakni a madarak. Az egyik csóka roppant elszánt és kitartó volt, kiverte a csőrével a torlaszt, de a tojásokat már nem lelte ott. A madarak vissza-visszatértek még a következő napokon, aztán elmaradtak. Nem ők lettek szegényebbek…
Az Állatkert keltetőjébe került tojások nem keltek ki.
A felújítás csúszik, mint minden felújítás. Ha a felújítók vártak volna 1-2 hónapot a kilakoltatással, a fiókák akár fel is nőhettek, ki is repülhettek volna a fészekből….

Egy életteli szomszéddal és néhány csókával így kevesebb. Még nem készült el teljesen a homlokzat tatarozása, de a házat már fényképezik a turisták…