Az alapjövedelemről

Magyarország anzix

zabrálás
kisemmizés
visszaélés
hazugság
lekezelés
kegy
égig érő reménytelenség
kivándorlás
maradás
szemekben állott közöny
testekből kipárolgó bűz
bomlás és  oszlás
fojtogató terhek
árok mélyéről
perspektíva
az árokpart
megszokásból, tompán verő szív
a jövő homoksivatag

hol a másik emberre emelt tekintet?

A szkeptikus grimasztól az enyhén oldalra biccent fejig
A feltétel nélküli alapjövedelem első hallásra szkeptikus grimaszt, orrnyereg felett összerántott bőr között közepesen mély barázdát, s összeszűkült szemeket rajzolt arcomra.
E tájon regnáló pártok, s szellemi holdudvaruk társadalmi, gazdasági nyavalyáinkra több évtizede ortodox és unortodox kezeléseket kínálnak, melyeket hol édesített, hol keserű formában fogyasztunk. Minél jobban mélyülnek a krónikus bajok, annál jobban nyomulnak a gátlástalan „gyógyítók”. Gyógymódjuk jó esetben hatástalan, rossz esetben súlyos mellékhatásokat okoz, vagy egyenesen mérgező. A beteg egyre rosszabbul van, lassan az utolsó kenetet adják fel, mindeközben a kuruzslók a tetőt is ellopják a feje felől…  Valami új ír kell bajainkra… Talán az alapjövedelem? Alapbetegségeket gyógyíthat, a nincstelenséget, a velejáró kiszolgáltatottságot, a szolidaritás hiányát.
Második hallásra az új ír a  szkeptikus grimaszt érdeklődést mutató oldalra biccentett fejre „gyógyítja”. Tovább tájékozódom az alapjövedelemről…

Teljes szkepszisemből egy film zökkentett ki:

2014-ben a LÉT program került napvilágra, majd süllyedt a feledés homályába. Egyetlen párt sem alakított munkacsoportot, hogy mélységében vizsgálja, s széles körben megvitassa – a véleményem szerint revelatív innovációt – a feltétel nélküli alapjövedelem témakörét, akár a LÉT programon keresztül.
Meglepetésemre 2015. március 27-én ismét felbukkant az elsüllyedni látszó téma. A Megújuló Magyarországért Alapítvány (a Párbeszéd Magyarországért pártalapítványa)  volt bátor felvállalni az alapjövedelemről szóló vitát. A LÉT programját kiinduló pontként felhasználva, egy konferencia keretében mutatta be az alapjövedelem bevezetéséről szóló közpolitikai vitairatát.

A konferencián elhangzottakból válogatva az alapjövedelem legfontosabb hatásai:

• megszünteti a nincstelenséget (Surányi György),
• alul biztonságot, felül motivációt ad, meghatározó elem az alapjövedelem és a minimálbér egymáshoz való viszonyának megfelelő arányú beállítása (Pogátsa Zoltán),
• a baloldalt újradefiniáló ötlet, szimbolikus erejű, újfajta közösséget hoz létre, alapjövedelem nélkül a világ nem fog előre menni (Ferge Zsuzsa),
• az alapjövedelem eszméje nyit minden irányba, ám zár a szélsőjobboldal irányába (Bánfalvi István).

A másik emberre emelt tekintet
Legtöbben nem tudunk a megatrendekről, csak konstatáljuk, hogy erőnket megfeszítve, árral szemben úszunk.  A megatrendek (bővebben: Németh Tibor: Alkony vagy hajnal? Liget 2013/4. cikkében, ill. a cikkhez kapcsolódó interjúban olvashatunk) hosszú távon és az egész világot átfogóan, az emberi akarattól, tervektől függetlenül érvényesülnek. Dióhéjban: a világ népesedési megatrendje a gépi termelés kezdetén népesedési robbanással, majd csökkenéssel jár. A fejlődés megatrendje a gépi termelés kezdetén növekedést produkál, egybefüggő rendszerré válása után viszont lelassul, a most még lendületben lévő fejlődő országokra a fejlett országok sorsa – még sokára – de lassulás vár.  A gépi termelés növekedésével az élőmunka-szükséglet megatrendje csökkenést mutat.  Ezekre a trendekre az alapjövedelem egyfajta megoldás lehet.
Épp hallom a rádióban, majd tévében nyilatkozó közgazdászt, hogy véleménye szerint az alapjövedelem immorális. Immorális? Közgazdasági alapon sok vitatni és korrigálni való lehet az alapjövedelem számain, számításain, az viszont teljesen világosnak látszik, hogy morális alapjai tiszták. Jelenlegi rendszerünk és „aki nem dolgozik, ne is egyék” felfogásunk immorális, mi több taigetoszi. A másik kedvencem „a gazdaság teljesítőképessége nem teszi lehetővé…” logika, melyet kizárólagosként használva, odáig kell jutnunk, hogy a rabszolgaság és a korbács a leginkább piacbarát és a legversenyképesebb intézmény.
Az alapjövedelem torz, mert kiváltságos helyzeten alapuló előfutárai is szóba kerültek a konferencia szünetében elhangzó beszélgetésen, voltaképpen már ma is van alapjövedelem: pl. az akadémikusi tiszteletdíj, a nemzet sportolója, színésze díjazások, melyekért a díjazás ideje alatt semmilyen kötelező munkát nem kell elvégezni e kiváltságos díjazásokban részesülőknek.
Sokan vagyunk egyre kevesebb munkára. Egyre kevesebbek tartanak el sokakat. A korrupció egyre nagyobb merőkanállal és egyre vadabbul mereget közös kondérunkból.
Közérzetünk, anyagi helyzetünk, kilátástalanságunk, mások zátonyra futó életének láttán, vagy az egyre tompábban verő szív okán, érezzük, hogy mást, máshogyan kellene csinálnunk. Ha a húsos fazékból mindenkinek jut, a már kiosztott porció zsákmányszerzésre berendezkedő kormányok által többé nem bitorolható. A hatalmi viszonyok megváltoznak, kisebb a függőség, nincs többé kegyből odavetett alamizsna, kegy híján nincstelenség. Az alapjövedelem a tiéd, abból nem épülhet faluszéli stadion, időt nem álló, minden utcasarkon mintát és alakzatot váltó díszburkolat. Új alapra helyezhető egy ország, ahol több a szolidaritás, s drasztikusan visszaszorul a végletes kiszolgáltatottság és nincstelenség. Helyezzük a bizalmunkat önmagunkba, a mindenkori állampolgárba. Ez nem miden, de nem is kevés.