Az babonák ellen való orvosság

Írhatnám, úgy is, hogy Ne bántsd a magyart, de  annyira azért nem akarok Zrínyi nyomdokain járni, mert tőlem ugyan nem áll távol Szigetvár, (megjegyzem, Mohács se,) manapság mégsem lehet olyan egyszerűen kitörni sehonnan, hacsak nem hívod helybe mindjárt az egyik éppen szólásszabadság-harcot folytató tévécsatornát. Szóval nem törünk ki, inkább ácsorgunk itt talping nemzeti páncélban a hülyeség és a babona sokméteresre erősített várfalain belül.  Ácsorgunk, és rohadtul unjuk magunkat.

Szomorú, tudom, de nekem tényleg úgy tűnik, az utóbbi néhány évtizedben  nem történt idebent semmi lényeges. Vedeljük a mindenféle hungarikumokat, tömjük magunkba a nagy magyar fehér kenyeret meg a kolbászt, bár az is igaz, hogy több nap, szóval időnként csak a kenyeret, hát kenyerében él a nemzet ugyebár, legalábbis szerintünk, és rágunk hozzá némi nemzeti fokhagymát a nyugati rontás meg a  vírusok ellen. Közben gyakorlott mozdulatokkal fényesítjük a kardot, de rohadtul nem jár erre senki, még a madár se, nemhogy a turul, és lassan az a pár multi is elkerül minket, akik ellen az utolsó szabadságharcot terveztük lefolytatni. Hova lett az a szép lovagi becsület, kérem, mit lovagi, semmilyen, nem bízhatunk mi már senkiben sem. Még  a vikingeknek fogalmazott legutóbbi  hadüzenet se nagyon izgatott fel senkit.

Nagyon régóta mondják mindenféle bölcsek, hogy hadnépnek nem való a tunyaság, úgyhogy ha ellenség nem mutatkozik a falakon kívül, tanácsos odabent keresni valakit, akit aztán nagy nemzeti öntudatunkkal kitaszigálhatunk a várfalon kívülre, és akit diadalmasan lenyilazhatuk. Ez egyébként azért is nagyon praktikus, mert mióta bezárkóztunk, és a földekre sem nagyon járunk ki, nem csak több nap, mint kolbász, de lassan kenyér is, ami meg nagyon nem tesz jót a nemzeti öntudatnak. Na most, ha ellenséget keresünk magunk közt, akkor mindenképpen olyan csoportot érdemes választani, akit könnyen felismerünk, vagyis látszik rajta, hogy nem közülünk való. Az utóbbi években nagyon ügyesen generáltunk például ellenséget a cigányokból, a hajléktalanokból, a melegekből (ne vitatkozzál, LÁTSZIK rajtuk), a zsidókból (bár őrajtuk nem nagyon látszik mostanában, nem is értem, miért nem jár minden zsidó haszid cuccban, hát nekünk se egyszerű), és végül, de nem utolsó sorban a pszichiátriai kezelt betegekből.

Aki nem pont olyan, mint mi, az ijesztő, érthetetlen, ártalmas. Lefordítom: ellenség. Az ellenség pedig jó, lehet vele harcolni, szablyát rántani és iszonyatos küzdelembe bocsátkozni, jelszavakat ordítozni, tömegek haját mereszteni rémtörténetekkel, és drága papírra ostobaságokat nyomtatni mindenféle propagandaszövegekkel. És akkor nemzetünk, meg a baráti nyomdák és szablyaélezők mind nagyon elégedettek, mert picit retteghettek a csúnya másoktól, de lám … nem folytatom. Nem folytatom, mert aki egy kicsit is túl tud lépni a babonákon meg a gyerekkori félelmein, azt belátja, hogy a zsákos emberek ideje lejárt, és ideje a falakat lebontani, mielőtt egymást leszünk kénytelenek megfüstölni és megeszegetni.A bűnbakká tehető feltűnően mások egyre fogynak, egyre több fiatal vitéz és honleány mászik át az éjszaka leple alatt a falakon, és megy világgá hol a kolbász, hol a falmentes világ reményében.

De azért van jó hír is. Az utóbbi időben akadtak már néhányan, akik szívesen és okosan bontogatják a félelmekből és a babonákból épült falakat. Láttunk már a cigányságot érintő előítéletek ellen küzdő kezdeményezéseket, mégiscsak van Pride mozgalom, és többen vannak, akik kiállnak a hajléktalanok mellett, no meg az újjáéledő antiszemitizmus ellen is. Egyedül talán a pszichiátriai kezeltekkel szembeni előítéletes gondolkodás az, ami  sokakban (többségünkben)  érintetlen maradt az elmúlt években, és dolgozott a megkülönböztetés is csendes kórságként  mibennünk. Ma azonban olyasmiről olvastam, ami igazán szívet melengető. A Magyar Narancs hívta fel a figyelmem arra, hogy Mészáros Béla színész főszereplésével a TASZ és az XKK videósorozatot, illetve szöveges anyagot készít(ett?) Hullámvasút – egy kicsit skizo fiú naplója címmel. A kampánynak Facebook oldala is van, követését én magam jó szívvel ajánlom.