Utolsó posztok

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem

Hétvégi MITEM, last minute színházjegyek Az átkozott gyötrelem Karamazov testvérek. A hamburgi Thalia Színház előadása. Bűn és bűnösök. A barbár szenvedély nem ereszt, a kultúra nem fogad be, nem szabályoz, nem támogat. A senki földjén kínban, bűnben. Nincs menekvés, nincs bebocsáttatás. Amit kultúra ad, az csak a bűntudat, amiben reménykedni lehet, az a kegyelem. Az élet szenvedélyes szenvedni akarás.  Hiába épül fel Szentpétervár, Moszkva az orosz lélek a zsigerek diktátumának, az ámítások, a terméketlen vágyak, gyilkos indulatok, ösztönök fogja. Az orosz lélek elvágyik; a városba, az alkotásba, a munkába, a szerelembe, a kötődésbe.  Oda vágynak, ahová nekik nem vezet út.…

Teljes poszt

---

Lúzerek színháza

A színpadon páran lézengenek. A Politika vizespoharat igazgat, torkot köszörül, nagy ívű bejelentésre készül. Politika: Huszonöt évvel a rendszerváltás után Magyarországon eljött az idő arra, hogy végre mindenki emberhez méltó életet élhessen. Kórus: Hurrá! Hurrá! Politika: Magyarország mára élhetetlen ország lett, ahol milliókat bénít meg a nincstelenség, a kilátástalanság, a bizonytalanság. Kórus: Pfuj! Vesszen az élhetetlenség! Politika: Ebben a helyzetben az alapjövedelem egy élhető Magyarország ígéretét jelenti, hiszen segítségével a szegénység mértéke a felére csökken, a bővülő fogyasztás nyomán élénkül a gazdaság, és új munkahelyek keletkeznek. (bla, bla, bla.) Meredten nézek magam elé. Mi Magyarország problémája? A rossz elosztás? A…

Teljes poszt

---

Az alapjövedelemről

Magyarország anzix zabrálás kisemmizés visszaélés hazugság lekezelés kegy égig érő reménytelenség kivándorlás maradás szemekben állott közöny testekből kipárolgó bűz bomlás és  oszlás fojtogató terhek árok mélyéről perspektíva az árokpart megszokásból, tompán verő szív a jövő homoksivatag hol a másik emberre emelt tekintet? A szkeptikus grimasztól az enyhén oldalra biccent fejig A feltétel nélküli alapjövedelem első hallásra szkeptikus grimaszt, orrnyereg felett összerántott bőr között közepesen mély barázdát, s összeszűkült szemeket rajzolt arcomra. E tájon regnáló pártok, s szellemi holdudvaruk társadalmi, gazdasági nyavalyáinkra több évtizede ortodox és unortodox kezeléseket kínálnak, melyeket hol édesített, hol keserű formában fogyasztunk. Minél jobban mélyülnek a krónikus…

Teljes poszt

---

A harmadik generáció

Az utóbbi időben, mondjunk jótékonyan hónapokat, hogy ne kelljen elmúlt években számolni, valahogy kezdett rajtam erőt venni a csalódottság. Jöttem-mentem mindenféle rendezvényekre, igyekeztem olyan embereket hallgatni, akik magukat értelmiségiként aposztrofálva elvárhatóan szakértelemmel és felvilágosult módon (értsd a szó klasszikus értelmében; aki gondolkodni mer) néznek maguk köré, hogy aztán valami előremutatót tudjanak mondani nekem, de az a szomorú helyzet, hogy gyakrabban fáradtam hiába, mint sem. Miről beszélek? Mondjuk hívjam ezeket az eseményeket értelmiségi rendezvényeknek. Nem mindegyiket hívják így, igaz, de nem az elnevezés, hanem a szemlélet foglalkoztat. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis ismétlődő sémába botlom - nem együtt gondolkodó, mások véleményére nyitott,…

Teljes poszt

---

Múzeumpedagógiai szemle

Emlékezni sem könnyű, de felejteni olykor lehetetlen. Különösen lehetetlen felejteni, ha olyan emlékekről beszélünk, amelyek  történelmi jelentőségüknél fogva fájdalmasan időtlenek és időszerűek tudtak maradni sok-sok éven keresztül is. De lehet-e emlékezni arra, amit nem ismertünk? És ha igen, ki segít nekünk ebben? Optimális esetben az emlékezetnek léteznek intézményesült keretei; olyan múzeumok, levéltárak, emlékiratok, forrásgyűjtemények, archívumok, melyek bárki számára hozzáférhetővé és érthetővé teszik ezeket az emlékeket. Nem annyira optimális esetben a meglévő kereteket (olykor igen drága, igen tolakodó keretekre kell most gondolnom sajnos), nem sikerül élő emlékszövettel kitölteni, csak csillogó szalmával, vagy rég megunt sztereotípiákból barkácsolt emlékutánzatokkal. Ma Magyarországon sokan igyekeznek emlékezni,…

Teljes poszt

---

Európa lichthofja

Aki összemossa az elmúlt huszonöt évet, az semmit se ért! – ekként Bokros Lajos. Én nem az elmúlt huszonöt évet látom összetartozónak, hanem az elmúlt százat. Mit gondoljak magamról? Európa lichthofja 1920. Kezdődik a 20. század. Egy riadt tekintetű kisfiút kézen fog az alacsony, köpcös édesapja és leplezetlen büszkeséggel elindul vele az iskola felé. Amire felnősz, itt egy szebb világ lesz! – mondta a boldog apuka, biztatandó magát és fiát. Nagyokat léptek előre. Apuka megígérte, de egyelőre semmi, pedig ennél nagyobb már nem igen leszek – morfondírozott jó hetven évvel később az egykor riadt tekintetű kisfiú egy Balaton felvidéki kis ház teraszán. A hőség rekkenő,a teraszon asztal, rajta…

Teljes poszt

---

Büszkeség és bányászélet

Nem tudva, hogy a Büszkeség és bányászélet című film valós történeten alapul, homlok-ráncolva tartanánk erőszakoltnak a sztoriját. Még hogy meleg aktivistákat és bányász szakszervezetet parentál össze egy forgatókönyvíró! Mi ez, politikai fantasy? A filmtől azt kaptam, amire brit filmvígjátékok rajongójaként számítottam. Egy olyan vígjátékot, amelynél nem a felhőtlen kacagás okoz élvezetet, hanem a tragikomikus effektusok, az érzelmi és gondolati töltés, s a zsigereinkben szétáradó, tartósabb-féle derű. Meleg aktivisták a 80-as években, a Thatcher-korszak bányabezárásainak idején, megalakítják a sztrájkoló bányászok támogatására, az igen lehetetlen nevű, Leszbikusok és Melegek a Bányászokért csoportot. A támogatandó „célcsoport” döntő többsége ebből a segítségből, lenéző megvetéssel,…

Teljes poszt

---

Ki vagyok én?

Ha az ember beleolvas az elmúlt hét internetes megnyilvánulásaiba, joggal tűnhet úgy, Európa egzisztenciális válsággal küzd. Kivel azonosuljak, és kitől határolódjak el? Milyen értékek mentén jelölhető ki az én határa? És mégis melyik lehet, legyen az a közösség, akihez én tartozni szeretnék? Ki kivel tartozik össze, érez együtt vagy azonosul? Ki vagyok én? És kik vagyunk mi? Je suis Charlie. Állította magáról nemére, vallására, nemzetiségére való tekintet nélkül  sok száz, talán sok ezer ember is az elmúlt napokban. Aztán vasárnap délután Párizsban százezres tömeg vett részt a terrorizmus elleni nemzetközi megmozduláson, az úgynevezett "köztársasági menet"-en.   Nous sommes Charlie. Gondolta,…

Teljes poszt

---

Küldetés teljesítve? – Homage á H. E.

Igen. Megcselekedte. Talán. A küldetés teljesítésében csak egy dolog akadályozhatta volna meg, ha maga a küldetés nem lenne. Ha sem Isten, sem ember nem akarna semmit az élettől. Akkor hiába volt minden. Hiába gondolkodott helyettünk, akkor tevékenysége a szórakoztatóipar része – poénok a művelt közönség borozgatásához. Nem tudjuk. Ő már igen. Nincs alternatíva, tedd értelmessé az élted – mondta, s most a mindenségből üzeni, amíg gondolatot szül és befogad az ember. Szerettük hallgatni, de nem szerettünk rá hallgatni. Túl nagynak bizonyult a lét feltárt terhe. Könnyebb álomra vágytunk. Ezen nem tudott segíteni. Őrült vesztesség a távozta.

Teljes poszt

---

Civilek. Abrakadabra

Tüntetésre hívnak. Kiállnak. Beszélnek. Mit beszélnek, bibliatónusban felszólítanak. Szervezkedjetek! Átoktónusban meg kiközösítenek. A pártokat a vérpadra! Abrakadabra! 25 év munkája. Kuka. Zagson. Majd ők. Abrakadabra! Mint Kőmives Kelemen a nejét, a MostMi civiljei a MostMi születése előtt már regnáló pártokat dobnák a tűzbe, hamvaikat pedig az új köztársaság építőköveit kötő habarcsba kevernék. Ja, nem, nem ők, ők nem lépnek a be a kőműves céhbe. Lesz közéleti webfelület is, tippem szerint két „igaz” (igaz=MostMi) civil ajánlásával lehet majd regisztrálni, csakhogy a feudáltipikus ornamentika nem maradjon el. Egyszer lesz ilyen webfelület, de még nincs. A MiÚjOrszágunk építése csúszik. Ez vadiúj. Abrakadabra! Állva elalszom…

Teljes poszt

---