A Palota – sárkányfog vetemény

Szerző:  Luczifer   Kategória:       5 éve      5812 Views     Hozzászólások kikapcsolva  

Egy véletlen kattintás és a döbbenet
H a pályán. Kerekasztal beszélgetés az ATV-n.
– Társadalmunk a korrupció betegségében szenved. – A hang ismerős, a tekintet idegen. – Ha meg kell határozni, hogy a rendszerváltást követően miért maradtunk el a lehetőségeinktől, miért lettünk az elsőkből az utolsók, annak egyik meghatározó oka a korrupció – mondja az ismerős hang. – A korrupció a magyar fejlődés fékje, és ha ennek valaki pofont ad, belerúg, annak én kivétel nélkül mindig nagyon örülök.
Ki-é az ismerős hang? Kié az idegen tekintet? Kisvártatva; Ah! Palotás Jánosé. A megöregedett Palotás az, aki minden, a korrupcióra mért pofonnak és belerúgásnak, kivétel nélkül bírna örül. Dermedt csend.
Daliás idők
Palotás a kilencvenes évek egyik főszereplője volt, aki a hírek szerint az ÁVÜ-től 824 millió forintos vételáron vett egy József nádor téri palotát. Az ingatlanvásárláshoz a Postabanktól 100 milliós kedvezményes E-hitelt kért és kapott. A hitelfelvétel után a vételárból különböző jogcímeken 344 millió kedvezményben részesült. Amikor a törlesztésre került volna sor, akkor a Postabank az egyébként általa bérelt Palotás palotát 1 milliárd 270 millió Ft-ért megvette. Az ügylet során Palotás János minden az érdekeltségébe tartozó, egyéb céghitele (= egyéb cégek egyéb céghitele) is kiegyenlítésre került. Ha jól számoltak, akik számoltak P. J. minimum 790 millió plusszal zárta az ügyleteket. (Mai áron ez *8)
A történet tele volt, homályos, gyanús mozzanatokkal. Az újságok értelmetlen „árkedvezményekről”, nem kellő gondossággal eljáró Hivatalról, változó eredményeket hozó értékbecslésekről, zavaros adóügyekről, többször érvényesített költségelszámolásokról, elmaradt áfa fizetésekről, tényleges gazdasági eseményeket nem folytató cégekről – későbbi szóhasználattal pénzmosodákról – szóltak. Az ügyekben előjött a gyanúsan kooperáló állam, a gavallér ÁVÜ és nem kevésbé a rendkivűli szolgálatkészséget mutató gavallér állami Postabank, de a később a vele szemben eljáró ügyészségre se lehetett panasza.
Merthogy! A siker szép, de az emberek irigyek! S jött a feljelentés, jött a vizsgálat, a magabiztos nyilatkozatok, a szakértés,a nyomozás, míg nem a hivatalos szakértő kocsijából el nem lopták az ügy „összes” iratanyagát. (Azóta se lett meg sem a tettes, sem az iratok.) De az élet nem állt meg, ezek daliás idők voltak! A vádirat elkészült, de csak azért, hogy egy újabb fordulat után egyszer s mindenkorra elenyésszen. A történet ugyanis a bíróság előtt kurtán és furcsán két nap alatt lezárult. És nem akármiért! Az eljáró ügyész ejtette a vádakat! A Fővárosi Bíróság így bűncselekmény, illetve büntethetőséget kizáró ok miatt – már nem volt vád – felmentette a Palotást az adócsalás vádja alól, a magánokirathamisítás tekintetében pedig megszüntette az eljárást. Az ítéletet valamennyi érintett fél – a jelen lévő ügyész is – ott helyben tudomásul vette, így az jogerőre emelkedett. Palotás elsétált.
Györgyi Kálmán – akkori legfőbb ügyész – csudálkozott, dr. Bócz Endre – fővárosi főügyész – álla pedig egyenesen leesett. Az utóbbi legott aggályainak adott hangot:
– A Palotás János elleni büntetőperben eljáró ügyész a vád képviselete során alakilag súlyos fegyelemsértést követett el, mert nem tartotta be a hivatali elöljárójától kapott utasításokat – dörögte – Fegyelmi eljárás akkor indulhat ellene, ha ezen túlmenően kiderül, hogy az ügyészség álláspontja a jogszabályokon alapult és a bíróság előtt szakmai s logikai szemszögből kifogástalan érveléssel védhető lett volna. …
De ezt már sose tudjuk meg, mert se vizsgálat se fegyelmi nem lett, tudniillik, mielőtt lett volna, az eljáró ügyész rendkívüli felmondással megszüntette a szolgálati munkaviszonyát, és ígéretes közvádlói karrierjének örökre búcsút intve elsétált.
Nos, mi volt a tényleges történés a maga valójában? Volt-e csalás, hamisítás? Vagy csak irigykedés? Igaz-e, hogy Tocsik kartársnő ezernyi hasznosíthatóságot kínáló irodája ugyanazt a palotát a vétel alkalmával 600 millióra, majd röviddel utána – az eladás alkalmával – 1270 millióra értékbecsülte? Kellett-e volna ilyen-olyan adót fizetni? Ki tudja? Ki tudja miért dőlt össze a vád egy perc alatt? Ki tudja? Ki tudja akárcsak lajstromba venni, azokat az „adok-veszek”-eket, amelyek vesztességei majd abban az elképesztő – középáron – 158 milliárdos Postabankos túl-konszolidációban múlnak ki örökre. (Mai áron ez *3) És mennyi volt ebben a „holnap” vesztességeiből? És nem csak Postabank volt! És nem csak egy Palota! És nem csak egy Palotás! Valami ott és akkor megszületett!
P.S.
Szombat este volt, akkor csak annyit láttam/hallottam, hogy P. J. a korrupcióra támad. És dermedt csend. Tovább kapcsoltam. Szenvedés lett volna nézni. Később mégis visszanéztem a videót s láttam az önmagát nemzetközi gazdasági szakértőnek és idealistának nevező Palotás Jánost, aki … Szombaton nem álmodtam. Nos, Magyar Bálint kiváló dolgozata kapcsán azt mondják, hogy 2010-ig volt korrupció, de nem volt rendszer. Másképpen gondolom. A sárkányfogak már el voltak vetve.

A szerzőről  

Mindig ugyanazt.